(Ne) ereszd ki a gőzt!
Általánosan elterjedt hiedelem: ha felmérgesítettek bennünket, akkor a felhalmozódott feszültséget, agresszivitást levezethetjük azáltal, hogy elkezdünk püfölni például egy párnát vagy más alkalmas tárgyat, s közben haragunk valódi kiváltóját képzeljük a megtámadott dolog helyébe. Az elgondolást – azt, hogy a felhalmozódott feszültség ilyen áttételes formában feloldható – katarziselméletnek nevezik. Az elmélet legfőbb hibája, hogy – téves. Lélektani kísérletek sokaságával sem sikerült bizonyítani, hogy a „gőz” csakugyan kiereszthető!
Brad J. Bushman és két munkatársa csalafinta kísérlettel próbálta meg tisztázni a tényeket; eredményeikről a Journal of Personality and Social Psychology című folyóiratban közöltek beszámolót. Több mint hétszáz diákkal olvastattak el egy állítólagos tudományos ismeretterjesztő cikket. A résztvevők egyik fele azt olvasta, hogy élettelen tárgyak ütlegeslése a harag levezetésének hatásos módja – a többiek ennek ellenkezőjéről értesültek. Ezután a diákokat alaposan felbosszantották, s írattak velük egy rövid fogalmazást. Ezt elvették tőlük, és állítólag átadták értékelésre egy másik résztvevőnek, aki a laboratórium szomszédos helyiségében ült (valójában azonban ez a személy nem létezett). Kisvártatva vissza is jött a dolgozat, mégpedig a lehető leglesújtóbb megjegyzések kíséretében. A nem létező értékelő borzalmasan lepontozta a fogalmazást eredetiség, stílus, meggyőző erő, érthetőség szempontjából, sőt még azt is odafirkantotta, hogy ez az egyik leggyengébb írás, amit életében látott.
Ezek után minden résztvevő lehetőséget kapott, hogy két percig kedve szerint pofozhasson egy bokszzsákot. (A szerzők megjegyzik, hogy a bokszzsák mellé járó könyvecske szerint ez a sportszer a feszültség levezetésének kiváló eszköze...) A kísérlet utolsó fázisa egy reakcióidő-verseny volt. A résztvevőknek egy adott jelre minél gyorsabban meg kellett nyomniuk egy gombot, s állítólag ugyanezt tette láthatatlan versenytársuk is a szomszédos helyiségben (aki persze nem létezett). Aki győzött, az az ellenfelét egy jókora dudálással büntethette, melynek hangerejét és időtartamát maga állíthatta be. A diákok egyik fele azt hitte, ellenfele azonos dolgozatának értékelőjével, a többiek viszont úgy tudták, hogy idegen személlyel versenyeznek.
Kiderült, hogy akik a katarziselmélet helyességéről olvastak, sokkal szívesebben álltak neki ütlegelni a bokszzsákot, ám ők voltak azok is, akik ezután a legerősebb büntetődudálással támadtak ellenfelükre, még akkor is, ha ártatlan idegennek hitték! A bokszzsákot ütlegelni jó érzés volt, de az nemhogy csökkentette, hanem még növelte is az agresszív késztetést.
Ha dühösek vagyunk, egy agresszív kitöréssel épp az ellenkező hatást érjük el, mint amit gondolunk: csökkenteni nem, csak növelni tudjuk későbbi agresszív viselkedésünk mértékét.
Mannhardt András
