Az igazi nevelés

"És békés lesz a te időd, gazdag a boldogságban, a bölcsességben és a tudományban. Az Úr félelme lesz kincsed."
(Ésa 33,6)

"Az igazi nevelés nem becsüli le a tudományos ismereteket vagy az irodalmi műveltséget, de a tájékozottságnál többre értékeli az erőt, az erőnél a jóságot, a szellemi ismeretnél a nemes jellemet... Az igazi nevelés ezt a bölcsességet közvetíti. Nem egyirányú képzést nyújt, hanem minden erőnk és képességünk helyes felhasználására tanít, és kiterjed kötelezettségeink egész körére önmagunk, a világ és Isten iránt. A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, nagyobb szükség erre, mint most. Egyetlen korábbi generáció sem állt szemben ilyen nehéz feladatokkal. A fiataloknak sohasem kellett olyan nagy veszélyekkel szembenézniük, mint ma...
Az igazi nevelés ellensúlyozza az önző becsvágyat, a hatalmi törekvést, az emberiség jogainak és szükségleteinek semmibevételét, ami az emberiség átkát jelenti... Mindenkinek a lehető legmagasabb fokig kell fejlesztenie a képességeit. Ha ebben hűségesek, akkor tiszteletet érdemelnek... Értékes az a szolgálat és nevelés, amelyet ezeknek az elveknek a megvalósításával végzünk. Sok nevelési módszer, amelyet ma nyújtanak, nagyon különbözik a fentiekben bemutatott eszménytől. Sokszor már a legkoraibb gyermekkortól fogva versengésre, vetélkedésre buzdítanak és az önzést táplálják, ami minden rossz gyökere...
A jellem igazi mintája és alapja – minden nemzedékben és minden országban –Isten törvénye."

(Nevelés, Nevelés és jellem c. fejezetből)

Egységes arcvonal

 "Hogyan lehet megtévesztésre tanítani? - Néhány gyengéd édesanya elnézi gyermekei hibáit, amelyeket egy pillanatig sem volna szabad megengednie. Némelykor a gyermekek hibáit eltitkolja az apa elől. Ruházati cikket vagy más lehetőséget megad az anya azzal a feltétellel, hogy az apa ne tudjon róla, mert megdorgálná őket azok miatt.
  Ez a gyermekeknek eredményesen megtanított megtévesztés. Amikor az apa felismeri e helytelenségeket, akkor mentséget hoznak fel és az igazságnak csak a felét mondják el. Tehát az anya nem nyíltszívű. Nem fontolja meg, ahogy kellene, hogy az apát ugyanazok az érdekek fűzik a gyermekekhez, mint őt is, tehát az apát nem volna szabad tudatlanságban tartani gyermekei helytelenségeit és hibáit illetőleg, amelyeket addig kellene kiigazítani, amíg fiatalok. A dolgokat palástolták. A gyermekek ismerik szüleik egységének hiányát, aminek meg is van a hatása. A gyermekek fiatalon elkezdik a megtévesztést, a palástolást és a dolgoknak különböző megvilágításban való elmondását, mint ahogy azokat anyjuk vagy apjuk látja. A felnagyítás szokásukká válik, végül a szemrebbenés nélküli hazugságokat csak kevés bűntudattal vagy lelkiismeret furdalással mondják el.
  E helytelenségek úgy kezdődnek, hogy az anya eltitkolja a dolgokat az apa elől, akinek ugyanúgy érdeke gyermekei jellemének fejlesztése, mint az anyáé. Az apával őszintén kellene tanácskozni. Mindent nyíltan eléje kellene tárni. Ám az ellentétes módszer - hogy eltitkolja gyermekei hibáit - felbátorítja bennük a megtévesztés hajlamát, az igazságszeretet és becsületesség hiányát pedig növeli.
  A keresztény szülők mindig szilárd elvekkel rendelkezzenek, hogy gyermekeik irányításában egységesek legyenek. E tekintetben sok szülő hibát követ el, mert nincs közöttük egység. A hiba néha az apában van, de gyakrabban az anyában. A gyengéd anya dédelgeti és kényezteti gyermekeit. Az apát munkája elszólítja otthonából és gyermekei társaságától. Az anya befolyása formáló. Példája sokat tesz gyermekei jellemének alakításában." 

"Ha a szülők nem tudnak megegyezni, akkor tartsák magukat távol gyermekeiktől, amíg egyetértésre nem jutnak.
  A szülők túl gyakran nem egyeznek a család vezetésében. Az apa ritkán van gyermekeivel, ezért nem ismeri természetük és vérmérsékletük sajátosságait, így nyers és szigorú. Nem uralja saját vérmérsékletét, hanem szenvedélyesen fenyít. A gyermek tudja ezt, és ahelyett, hogy alávetné magát a fegyelmezésnek, a büntetés haraggal tölti el. Az anya egyszer megengedi gyermekei helytelen magaviseletét, míg máskor ugyanazért a dologért szigorúan büntet. A gyermekek sohasem tudják mit várhatnak, ezért abba a kísértésbe esnek, hogy megpróbálják, meddig vétkezhetnek büntetlenül. Így vetik el a gonoszság magvát, amely felnő és gyümölcsöt terem." 

Ellen G. White: Boldog Otthon: Egységes arcvonal, részlet