2012/09/12

A boldogmondások margójára


Boldogok akik  tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd,
hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük,
amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is,
ahol mások közömbösek,
mert örömes lesz az életük.






Boldogok, akik tudják,
hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni
a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik egy diófában
a bölcsőt, az asztalt és a koporsót,
és mindháromban a diófát,
mert nem csak néznek, hanem látnak is.

Boldogok akik lenni is tudnak,
nem csak tenni, mert megcsendül a csendjük,
és titkok tudóivá válnak.
Leborulók és nem kiborulók többé.
 
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba
és nem lesznek magányosak.






Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül,
hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat,
mert ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat
és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt,
és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait
akkor is, ha naivnak tartják őket,
mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni,
ha szavukba vágnak, ha megbántják őket
és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.




 
(Az idézet Gyökössy Endre tollából származik.)